A Krúdy vacsorához nem étvágy, hanem megfelelő befogadóképességű gyomor kell, mondta bevezetőjében dr. Praznovszky Mihály, akinek javaslatára idén a nagy magyar író ételkedvenceiből a vadmenü került terítékre. A február 23-án a Két Bagoly Fogadóban tartott rendhagyó programon a Petőfi Irodalmi Múzeum címzetes főtanácsosa ironikusan szólt a vadételekről, majd kedélyes felsorolásba kezdett kedvenc Krúdy novella-, illetve műveiből vett fejezetcímeiből. Az említett címeket nem egyszer részletesen elemezte, értelmezte is. Az immár harmadik alkalommal és töretlen érdeklődéssel kísért Krúdy vacsorán a hagyományoknak megfelelően az egyes fogások előtt irodalmi csemegékben volt része a közönségnek. Az irodalmi muzeológus által válogatott gasztronómiai és más tárgyú Krúdy szövegeket ezúttal is Kósa Ivett és Juhász Péter olvasta fel. Az erdei gombaleves előtt a városunkhoz is kötődő klasszikus írásai közül azok részleteit is hallhattuk, amelyekben a Bakonyt, a Loncsost is dicséri. Az értékes és hangulatos szövegekben a tájak, ízek, remek konyhák hatására kigömbölyödött tisztes urak érzékletes leírásai alapozták meg a menü első fogását. A szarvaspörköltet a hetvenes évek Huszárik Zoltán rendezte Krúdy-filmjéből is ismert írásrészletek előzték meg méltó előadásban. Rezeda és Lippert urakkal most 2001-ben és városunkban is szinte személyesen találkozhattunk. A főfogást ugyancsak az étvágyat jól felcsigázó írások előzték meg. A szarvasfilé Isztimér módra már a magukat nagy evőknek, véghetetlen bendőjűnek tartó vendégeknek is próbatételnek számított. A vadételek komoly kihívása után jól esett hallani a farsangi fánk remek méltatását. Kósa Ivett a fánkos szöveggel, Juhász Péter pedig a már tavaly is hallott, de nem elégszer megismételhető "A kövér ember dicsérete" című mű felolvasásával tett ki magáért. A konyhai és irodalmi ínyencségek közben, illetve után Ármás János újságíró interjúvolta meg az ételeket készítő főszakácsot, Csikós Zoltánt a vadételekről, és Krúdy Gyuláról a két szereplő elmondta, hogy sikerükben felkészítő tanáruknak, Vámosné Sipos Évának is komoly része volt. A közönség így a fiatalok mellett a gyengélkedése miatt távolmaradt nevelőt is megtapsolta. Nem maradt el a hagyományos ajándék sem, amelyet a fogadó kap minden ilyen vacsora után. Az előző két alkalom után most egy Krúdy portréfotót akaszthatnak ki a házigazdák a korábbi rekvizitumok mellé.

Kilián

Palotai Hírlap, 2001. (I. évf.) 3. sz. 9. p.